A hurkás csecsemő cuki, a dundi óvodás vasgyúró, a termetes iskolás jó húsban van – a kövér felnőtt pedig beteg? A nyugati világ egyik legsúlyosabb egészségügyi kihívása az „elhízás-járvány”, amelynek megfékezéséhez teljes szemléletváltásra van szükség már a fogantatástól. Az elhízott gyermek ugyanis nem egészséges és néhány év múlva nagy eséllyel szembe kell néznie a metabolikus szindróma okozta problémákkal.

Nálunk mindenki duci. A fiamat már az oviban is csúfolták, és ez valamennyiünket bántott, de mégsem annyira, hogy változtassunk. A férjem bőven száz kiló felett van és én is túlsúlyosnak számítok. Úgy gondoltuk, nálunk családi vonás a súlyfelesleg. – meséli N. Éva, aki nem szívesen vállalná teljes nevét, mert tart attól, hogy a gyermek elhízása miatt a szülőket bélyegzik meg. – Mindig kúrákban gondolkoztunk: ha most egy hónapig lemondunk a zsírosabb, cukrosabb ételekről és leadunk néhány kilót, utána minden visszaállhat a régi kerékvágásba. Sajnos, a fiamnál még a kúrákat sem volt szívem erőltetni. Akkor küldött minket a gyermekorvos az obezitológiára, amikor Dávidot tízévesen 150 centinek és 55 kilónak mérte.

Ki a túlsúlyos gyerek?

Már gyermekkorban alkalmazható a testtömeg-index (BMI), mint mérőszám, azonban a szakemberek gyakran inkább a testzsír meghatározására törekszenek valamilyen noninvazív módszerrel. Ilyen eljárás a bőrredő-mérés, amikor rendszerint öt ponton megmérik a bőrredő vastagságát és megfelelő képlettel kiszámítják a testzsír mennyiségét. Gyermekkorban fiúk esetében akkor beszélünk kövérségéről, ha 25 % fölötti a testzsír aránya, lányoknál pedig akkor, ha 30 % fölötti.

Ma Európában körülbelül 14 millió gyermek túlsúlyos, közülük 3 millió kórosan el van hízva. A felnőttek 28 százaléka számít túlsúlyosnak, de már a gyermekeinket is érinti a súlyprobléma: 2 és 17 éves kor között már minden ötödik gyerek elhízott vagy túlsúlyos.

Rizikós életszakaszok

A szakértők szerint vannak bizonyos, az elhízás szempontjából veszélyes életszakaszok, amikor érdemes még inkább odafigyelni a kockázati tényezőkre.

• Ilyen lehet már az intrauterin (méhen belüli) élet is. Elég csak arra gondolni, hogy a cukorbeteg anyák magzata nagyobb súlyú, hiszen az inzulinnak jelentős hatása van a méhen belüli életben kialakuló zsírsejtszámra és a növekedésre. Vagyis egyáltalán nem mindegy, hogy a kismama hogyan táplálkozik: nyilvánvaló, hogy egy elhízott, túlsúlyos anyának nagy valószínűséggel nagyobb súllyal fog megszületni a gyermeke és ez már intő jel.

 

• A második veszélyes periódus a csecsemőkor. Egyre nagyobb a hat hónaposnál fiatalabb, tápszerrel táplált csecsemők aránya az anyatejes tápláláshoz képest, ezáltal sokaknál nem érvényesül az anyatej elhízást csökkentő hatása.

  Az anyai- valamint gyermekkori táplálkozást három európai projekt is vizsgálja, hogy kiderítse, milyen összefüggés van az élet korai szakaszában alkalmazott étrend és az elhízás, a cukorbetegség, a szívérrendszeri betegségek, a rák és a mentális problémák közt. Az EARNEST projekt azokat a folyamatokat tárja fel, amelyek a felnőtt egészségének korai programozása mögött húzódnak, valamint azt, hogy a programozás változtatható, esetleg meg is fordítható-e. A NUTRIX projekt azt tanulmányozza, hogy az embrionális növekedés során megváltoztatott pre-, illetve postnatális körülmények (amelyek a táplálkozást érintik) hogyan befolyásolják a felnőttkori testsúlyt. Az EU Gyermekkori Elhízással foglalkozó csoportja arra fókuszál, hogy a gyermekek étrendjének fehérjetartalma miként hozható kapcsolatba az elhízás korai azonosításával.

 

• Veszélyeztetett kamaszok. A pubertás kor előtt következik a harmadik meghatározó életszakasz. Ekkor, a prepubertásban van egy úgynevezett telődési periódus, amely mindkét nemnél egyre korábban kezdődik: a lányoknál már 9-12 éves kor körül, az első menstruáció előtt, a fiúknál 12-14 évesen. Ebben a periódusban a gyerekek jellemzően meghíznak, majd az ezt követő nyúlási szakaszban a testmagasságuk nő meg, míg a testtömegük marad.

Bizonyos tanulmányok szerint kora gyermekkorban és kamaszkorban különösen nagy rizikónak vannak kitéve a gyerekek az elhízás szempontjából, mert ebben a két növekedési szakaszban energiagazdag és túl bőséges étkezéssel megsokszorozható a zsírsejtek száma. Ez a teória azonban a mai napig vitatott, hiszen – bár az nem vitás, hogy a súlytöbblet kialakulásánál megnő a zsírsejtek tömege – az eddigi kísérletek inkább azt igazolják, hogy elsősorban az intrauterin életben, illetve valamivel a születés utáni időszakban növekszik a zsírsejtszám. Ezen elmélet hívei úgy vélik, hogy „csak” a zsírsejtek térfogata, a zsírsejtben elraktározott triglicerid az, ami súlygyarapodás esetén növekszik.

A táplálkozás zavar kódolva van?

Az európai szervezetek kiemelt figyelmet szentelnek a kamaszok táplálkozásának. A HELENA projekt egy olyan hároméves vizsgálat, mely az európai tizenévesek étkezési- valamint életmódbeli szokásainak megértésére és azok befolyásolására irányul. A fizikai aktivitás mintájáról, valamint az előtérbe helyezett és választott ételekről szerzett bővebb információ szolgálja majd e korosztály hatékony, számítógépre alapozott oktatási eszközeinek fejlesztését.

Ugyanakkor minden szakértő egyetért abban, hogy meg kell vizsgálni azokat a pszichológiai és magatartásbeli szempontokat, amelyek befolyásolják az életmódot. Sokat segítene, ha már korán beazonosíthatóak lennének azok a faktorok, amelyek súlygyarapodásra hajlamosítanak. A Factors of Healthy Eating (az Egészséges Táplálkozás Tényezői) vizsgálat teljességében annak szentelte magát, hogy felismerje azokat a szociális, pszichológiai, továbbá genetikai jellegzetességeket, amik az egyént a táplálkozási zavarokhoz vezetik.

A projekt már beazonosított néhány súlycsökkenéshez vezető tényezőt a fiatal elhízott betegeknél, és olyan pszichés vonásokat is megnevezett, amelyek egy-egy személyt fogékonnyá tesznek a táplálkozási zavarokra. Utóbbiak közé tartozik többek közt az alacsony önértékelés, a torzult testkép, a szorongás és a stressz. A projekt későbbi eredményei nyilvánvalóan nagy hatással lesznek a megelőzésben, és az elhízás kezelésében is.

Elhízott gyerek – kövér felnőtt

A gyermekkori elhízás és a felnőttkori túlsúly között egyértelmű az összefüggés. Brit tudósok szerint már kétéves kor előtt kiderül, hogy valakiből túlsúlyos felnőtt lesz-e. Ezernél is több túlsúlyos gyermeket és kamaszt vizsgáltak meg, és az derült ki, hogy a túlsúlyos kamaszok fele már kétéves kora előtt is túlsúlyos volt, ötéves korára már a vizsgáltak 90 százaléka, tízévesen pedig már mindegyikük.

A gyermekkorban jelentkező rizikófaktorok – bár valójában nem okoznak tünetet – bizonyítottan jelentkeznek. Azoknál az elhízott gyerekeknél, akiknek nincs endokrin betegségük, akik egyszerűen az egészségtelen táplálkozás és a mozgásszegény életmód miatt híztak el, már találkozhatunk másodlagos zsíranyagcsere zavarokkal. Ezen kívül nagy arányban alakul ki náluk a megzavart cukoranyagcsere, ami a tünetmentes ugyan, de a 2. típusú cukorbetegség előszobáját jelenti.

Későbbi korban válik eldönthetővé: hasra és mellkasra terjedő „alma típusú” elhízásról van-e szó, vagy inkább csípőre és combokra terjedő, „körte típusú” kövérségről. Előbbi magas vérnyomásra, infarktusra, agyvérzésre, magas vérzsírszintre hajlamosít, utóbbi inkább visszérbetegségekhez vezethet.
Tehát mindenképpen tény, hogy az elhízott személy szó szerint és átvitt értelemben is teher lesz önmaga és az egészségügyi ellátórendszer számára.

Vagyis ma kell tennünk azért, hogy a holnap felnőttei egészségesek legyenek!